Ne hozd be…
Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgép kiváló pilótája egy este hazamegy a lakásába, és ott találja a feleségét meztelenül, félreérthetetlen testhelyzetben egy idegen férfival. A pilóta élete egy pillanat alatt összeomlik…
Szinte mindki életében lehet találkozni egy súlyos és megoldhatatlannak látszó problémával. Azzal, hogy a családi és személyes problémáikat beviszik a munkahelyükre. Ez kényes kérdés. Mondhatjuk-e az embereknek, hogy „Ne hozd be!”.Te meg tudod-e csinálni, hogy amint belépsz a munkahelyedre, elfelejted minden problémádat, és jókedvvel belevágsz a napi teendőidbe?
Járjuk körbe ezt a témát, hátha találunk rá valamilyen megoldást.
Itt van a pilótánk, aki miután tetten érte a feleségét, őrjöngve bevágja maga mögött az ajtót, és egész éjszaka az utcákat járja, egyre nagyobb szomorúsággal. Megvirrad, és ekkor eszébe jut, hogy a déli órákban munkára kell jelentkeznie, mert 2-kor indul a Párizsi járattal. Bemegy dolgozni, és el is repül Párizsba. Nyugodt lennél azon a Párizsi járaton utazva?
Ha rendelkeznénk azzal a különös képességgel, hogy lássuk a pilóta gondolatait, akkor azt láthatnánk, benézve a pilótafülkébe, hogy nem csak a pilóta ül ott, hanem ott van vele a meztelen felesége is, sőt egy szőrös testű, szintén meztelen férfi, de ott vannak a gyerekei is, akik szomorúan üldögélnek a szüleik válása miatt, de ott láthatnánk a pilóta anyját is, aki éppen arról prédikál, hogy : „nem meg mondtam, hogy vedd el azt a cédát!”.
Nos, ez a pilóta lehet, hogy kiváló szakember, és az életed nyugodtan rábízhatod, de ebben az esetben nem egy pilóta vezeti a repülőgépet, hanem egy felszarvazott férj, egy összetört apa. A pilótában megbíznánk, ha repülőgépet kell vezetni, de egy őrjöngő férjben?
Képzeld el, hogy egy pasi este hazamegy, és ott találja a szeretett anyósát, aki elkezdi a szokásos módon szekálni: „Milyen egy szerencsétlen alak vagy Te, még egy normális lakást se tudtál összehozni, mindig mondtam a lányomnak, hogy csak bajt hozol rá, bla-bla-bla”. A fickó egész este dúl-fúl magában, alig alszik és vadul gondolkodik, hogy milyen változatos formában tudná kiirtani az anyósát.
Másnap reggel bemegy dolgozni, és az egyik kollégája szól neki, hogy: „nekem is csinálnál egy kávét?”. Erre ő – akinek még mindig a terrorista anyósa jár a fejében – visszaszól: „Az édes anyukádat ugráltasd, majd ő csinál neked kávét!” Puff neki. Nem biztos, hogy jó napja lesz.
Ugye Te is meg tudod érteni, ha egy férfi szerelmi bánatában túl sokat iszik? Igen, hisz nagyon empatikus nők vagyunk, meg tudjuk érteni. De azt is megérted, ha ez után kocsiba ül, hogy megleckéztesse a feleségét, és ittasan frontálisan belerohan egy vétlen autóba, amiben egy család meghal?
Az a helyzet, hogy vannak személyes problémáink, – kinek nincsenek – de sajnos, ezek a problémák újabb és újabb problémákat hoznak létre, ha nem vagyunk hajlandóak kezelni. Hiszen az anyósa miatt rosszkedvű fickót csak egy hajszál választja el attól, hogy a viselkedése miatt hazaküldjék, arról nem is beszélve, hogy a munkatársai sem fognak neki örülni.
Nos, azt gondolom, hogy mindenkinek a saját felelőssége az, hogy megkíméljen másokat a saját problémáitól.
A fentiek miatt az a javaslatom, hogy állapodjunk meg a következőben: Tilos behozni a cégbe az embereknek a személyes problémáikat. Ha valaki úgy érzi, hogy nem tudja ezt megoldani, akkor még mindig jobb, ha szól erről a vezetőjének és kéri, hogy mentse fel arra a napra, mint az, hogy odaáll dolgozni, de igazándiból nincs is ott. Mert így mindenképpen bizalomvesztés éri. Azt gondoljuk, hogy ott van és dolgozik, közben nem is.
Ha valaki kárt okoz másoknak a hibáiból kifolyólag, akkor jóvá kell tennie ezt. Nem hiszem, hogy nem hibázunk. Viszont ha hibázunk, akkor helyre kell hozni.
Loading...
június 6th, 2010 at 12:19
Es mi van,ha a pilotanak egy masik varosban is van valakije,akitol vigasztalast kap..
Es mi van,ha a pilotanak fontos a munkaja es van felelosegerzete..
Es mi van,ha a segedpilota ismeri a pilpta lelket is..
Es mi van,ha nem..
március 1st, 2010 at 07:39
Kedves Gábor!
Szuper bejegyzés! És hozzáteszem, hogy ez fordítva is óriási probléma, rengeteg családot tesz tönkre, hogy apuka és anyuka hazaviszi a munkahely problémákat.
És egyébként is, sajnos túl gyakran van az, hogy nem vagyunk jelen, bármivel is foglalkozunk. Nekem erre a problémára Eckhart Tolle A most hatalma című könyve hozta a megoldást, amely megtanítja azokat a módszereket, amelyekkel bekerülhetünk a jelenbe.
március 1st, 2010 at 07:38
Kedves Gábor!
Nagyon megfogott a bejegyzés! És hozzáteszem, hogy ez fordítva is óriási probléma, rengeteg családot tesz tönkre, hogy apuka és anyuka hazaviszi a munkahely problémákat.
És egyébként is, sajnos túl gyakran van az, hogy nem vagyunk jelen, nem ott van az agyunk, bármivel is foglalkozunk. Nekem erre a problémára Eckhart Tolle A most hatalma című könyve hozta a megoldást, amely megtanítja azokat a módszereket, amelyekkel bekerülhetünk a jelenbe.
január 26th, 2010 at 21:35
Kedves Gábor!
A problámák nem múlnak el egy nap alatt! Az embert nem mindig mentheti fel a munkavégzés alól a főnöke amikor személyes problémákkal küzd.
Azt gondolom vannak napok amikor nem tudunk 100%-kal teljesíteni de vannak napok amkor akár 120%-kal is.
Tehát szerintem egy egy problémás nap belefér a a munkahelyi közegbe kivéve ha pilóta az ember…
A másoknak okozott kárt tényleg jóvá kell tenni egyetértek Veled, de azt gondolom, hogy a másoknak okozott kár nem mindig helyrehozható pl.: az említett pilóta lezuhan, a gépen utazó emberekkel na akkor mi van? (szélsőséges a példa?)
január 22nd, 2010 at 19:26
Júúúúúj! Ez a példa nagyon tetszett. Bár nem vagyok sem felszarvazott, sem anyós -még-, de ugyan ilyen “kínzó kamrát” működtetek a fejemben én is. Ez drasztikus, de igaz… Még jó, hogy a gondolataimat nem ismeri senki. Leget, hogy már nem élnék…
Köszi! Kijózanító gondolatok ezek.
Minden jót Neked! Üdv
január 22nd, 2010 at 13:54
“Képzeld el, hogy egy utasszállító repülőgép kiváló pilótája egy este hazamegy a lakásába, és ott találja a feleségét meztelenül, félreérthetetlen testhelyzetben egy idegen férfival. A pilóta élete egy pillanat alatt összeomlik…”. Elképzeltem! Rosszul vagyok!
január 21st, 2010 at 21:40
Tetszik a bejegyzésed…elgondolkodtató feladat egy vezető számára…melyet neki kell megoldania…de egy jó vezető ismeri alkalmazottjait és meg is fogja oldani a problémát.
További szép napot/estét !
VastagL
január 20th, 2010 at 19:20
Kedves Gábor!
Nagyon igazat írtál! Tapasztalatom szerint ez sokaknak probléma, amit nehezen lehet leküzdeni. Ezért kellene minden cégnél önismereti, bizalomépítési, lelki-egyensúly tréningeket tartani, hogy minél többen meg tudják tanulni ezt a képességet.
Ezt viszont célszerű külső szakemberre bízni, mert a saját vezetőikkel sok esetben nem szívesen osztják meg a munkatársak magánéletbeli problémáikat, nem szívesen mutatkoznak “gyengének”. Mi magunk is idegen céggel végeztetjük ezeket a tréningeket, pedig a szakmabeliek vagyunk!
Üdvözlettel:
Márti
január 20th, 2010 at 18:04
Kedves Gábor,
Megint nagyon tetszett az írásod. Maximálisan egyetértek vele.
január 20th, 2010 at 15:34
Tényleg komolyan gondoltátok a “belyegyzés”-t így írni, vagy csak ugrattok?
január 20th, 2010 at 10:02
A felvetett probléma valóban számos vezető számára okoz fejtörést. Mit kezdjen azokkal a beosztottakkal, akiknek magánéleti problémájuk betüremkedik a munkahelyre és elvonja a figyelmet a munkától. Így a munkatárs alul teljesít. Ennek hosszan tartó hatása esetén az dolgozó könnyen az utcán találja magát. A pilótánk esetében ez ráadásul még veszélyes is lehet, mert egy ilyen idegállapotban könnyen előfordulhat valamilyen tragédia. Még szerencse, hogy a légiközlekedésben dolgozókat rendszeresen tesztelik. Az ilyen helyzeteket azonban kezelni kell. Ez nyilván vezetői kvalitás kérdése is. Vajon felfigyel e a beosztott lelki állapotára, vagy problémájára? Sok esetben egy 2-3 perces beszélgetés sokat segíthet. Komolyabb problémák esetén azonban nem árt ennél hatékonyabb megoldásokhoz folyamodni.Ez mind az adott vállalat számára fontos lehet, hiszen a minőségi munkaerő ritka kincs, érdemes rá odafigyelni. Természetesen a másik félnek is tennie kell azért, hogy magánéleti konfliktusait képes legyen feldolgozni és azokat kezelni.
január 20th, 2010 at 09:51
Szia Gábor!
Teljesen egyetértek az írásoddal, viszont sajnos nem mindig kivitelezhető, de felelősségteljesebb pozícióban mondjuk elengedhetetlen.
január 20th, 2010 at 08:46
Kedves Gábor!
Ennek az írásnak egyszerűen “életszaga” van. Én még azzal toldanám meg, hogy a családodat se vidd be egy vállalkozásba.
Nagyon kevés indokolt helyzet van erre. Talán egyet emelnék ki. A kiskereskedelemben a családi model a biztonságos.