Mindazon túl, hogy nekem személy szerint időnként hányingerem van a csapból is ránk ömlő „Gondolkodj pozitívan és megoldódik minden” típusú életigazságoktól, ebben azért lehet valami.

Úgy tűnik, hogy az élethez tényleg szükség van akadályokra. Persze, magamat is beleértve ilyenkor felszisszenünk: -Na jó, de ekkorákra? Ilyen gyakran? Ez azért már kicsit sok, nem?

A sors nagy rendező. Amíg nem mi ülünk a rendezői székben ott fent vagy lent (megfelelő rész aláhúzandó), addig nincs is más dolgunk, mint túljutni az akadályokon.

Történet egy felvonásban.
Szereposztás: Öreg öszvér – a BossPresso olvasó, azaz Te
Néhány farmer – ezek lehetnek az emberek a környezetedből
Helyszín: egy tanya valahol a pusztaságban
Rendező: a Sors

A farmernek volt egy öreg öszvére. Egy nap az öszvér elővigyázatlan volt és annak ellenére, hogy elég régen élt a tanyán, jól ismerve minden egyes kavicsot, figyelmetlenségének köszönhetően beleesett a kútba.

Az öszvér hangosan nyerített, amire a gazda fel is figyelt. Mindenki odasietett a kúthoz és felmérték a helyzetet.

Minthogy a kutat már nem használták, mivel kiszáradt, a szamár is nagyon öreg volt, meghozták a döntést. Nem mentik meg a szamár életét. Valamelyik szomszédnak támadt még egy „praktikus” ötlete. Úgyis annyi szemét gyűlt össze a környező háztartásokban, amivel úgyse tudnak mit kezdeni, sőt tárolni sem tudják, azt javasolta, hogy temessék be ezzel a kutat, így a szamarat is.

Az öreg öszvér arra gondolt, hogy amilyen hisztérikus volt az élete, olyan lesz a vége is. Eközben az emberek nem tétlenkedtek, furgonjaikkal odaszállították a szemetüket és elkezdték belelapátolni a kútba.

Ekkor egy gondolat villant át az öreg öszvér agyán. Rájött, hogy ha sikerül lerázni minden szennyeződést, amely a hátán landolt, a szemét a lábai alá kerül, Ő pedig centiről centire közelebb a felszínhez.

Az életéért nagy elszántsággal és kitartással küzdő öreg öszvér végül kilépett a kútból. Kimerülten, sebzetten, de túlélve a megpróbáltatást. Az, hogy el akarták temetni, tulajdonképpen megmentette az életét.

Tanulság:

1.Van megoldás minden problémára.
2. Soha ne add fel.
3. Rázd le magadról a szemetet.
4. A csapások teremtenek lehetőséget.　

Néhány hónapja megjelent az új, vezetőknek szóló könyvünk, ahol olyan praktikákat osztunk meg az olvasókkal, amik könnyebbé teszik a cégvezetők, csoportvezetők, üzletvezetők életét. A könyv megismeréséhez klikk ide: http://penzesuzlet.hu/

“Nos, nem sok jót tudok mondani az ottani dolgozókról. Túlnyomó részt tanulatlanok és lusták voltak”, válaszolt a vizsgázó.

“Mindig szemmel kellett  tartani őket, mert állandóan próbálták ellógni a munkát és csak azon járt az eszük, hogy mikor léphetnek le a cégből. Nagyon rosszul kommunikáltak, de ami ennél is borzasztóbb volt, minden változásnak ellenálltak, és csak magukkal törődtek. ”

” Ez rossz “, válaszolta a felső vezető.” Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ugyanolyan típusú embereket találna itt is. Nekem úgy tűnik, hogy Ön nem élvezné ezt a munkát. ”

Amint a következő jelölt leült, ő ugyanazt a kérdést tette fel neki. “Ó, nagyszerűek voltak,” mondta. “Bár sokan nem tudtak olvasni, és volt némi baj az egymás közt történő kommunikációval, nagyon hajtottak, hogy sikereket érjünk el. Miután mindannyian megismerkedtünk egymással, nagyon segítőkésznek bizonyultak, és képesek voltak valóban együtt dolgozni.”

” Nagyszerű “, válaszolta a felső vezető” Itt ugyanolyan típusú embereket fog találni ”

Eddig a történet. Persze tudom, hogy minden példa sántít, de az én tapasztalatom néhány száz céggel való együttműködés után, hogy egy munkaterület annyira van rendben, mint amennyire azt a munkaterületért felelős ember rendben tartja. Azaz, mint amilyen maga a munkatárs. Egy csoport, sőt egy cég sem működik másképp. Olyanná válik, mint a csoport vagy cég vezetője.

A következő kérdés az volt, hogy a bevételeik mennyivel vannak a túlélési küszöbük fölött, azaz ha kifizetik a cég kö­telező bérkeretét, járulékokat, rezsit és az alapvető működési költségeket akkor mennyi marad hónapról hónapra? Erre sem tudott válaszolni, de nagyságrendileg 20%-ra tippelt. A későbbi analízis során azonban kiderült, hogy nem kisebb a probléma, minthogy hónapok óta stabilan veszteséges a cég, s a beszélgetés időpontjára jelentős terheket görgettek ma­guk előtt.

Hogy lehet ez? Mármint az, hogy egyes vezetők nem látnak tisztán a valósággal kapcsolatban. Nos, ennek alapvetően két oka van, egyrészt hiányoznak a napi-heti „mérőeszkö­zök”, másrészt olykor a vezető nem mer szembenézni a va­lósággal. Olyan ő, mint az anya, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy szem csemetéje munkanélküli, erősen ita­lozó életmódot folytatva, 30 évesen még mindig az ő nyakán él léhűtőként. S anyánk hangoztatja azt az álomképét, mi­szerint jóravaló és okos kisfia van, aki pillanatnyilag némi zavarral küzd, s még csak az sem ingatja meg ebbéli elkép­zelésében, hogy ez a pillanatnyi zavar már 10 éve tart.

Tehát a vezető esetében nem elegendő elképzelni, il­letve rendelkezni egy igen részletesen definiált elképzeléssel arról, hogy a területnek hogyan kell működnie, de rendel­keznie kell azzal a képességgel is, hogy hajlandó legyen megvizsgálni a jelenlegi fennálló állapotot. Miért? Jogos lehet a kérdés, hisz nem túl nagy attrakció felismerni a kö­rülöttünk lévő valóságot, azonban az életben számtalan olyan szituációt figyelhetünk meg, amikor a vezető egysze­rűen nincs tudatában annak, hogy valójában mi veszi körül.

Megállapíthatjuk, hogy

1. Az a személy, aki nem rendelkezik egy jól definiálható, ideális képpel a szervezet működéséről, az alapvetően nem képes ellátni a vezetői feladatokat.

 2. Az a vezető, akinek a területéről hiányoznak azok a „mérőeszkö­zök”, (egy autó esetében ezek a kilométer óra vagy a benzintank töltöttségét jelző műszer), amik mutatják a jelen állapotot, az vakrepülésben fogja navigálni a céget, tehát nem képes ellátni a vezetői feladatokat.

 3. Az a személy, akinek karcos a szemüvege, bármire is néz rá, karcosnak fogja látni. Az a vezető, aki nem képes vagy nem hajlandó úgy ránézni a jelen állapotra, mint ahogy az valójában van, az nem fog helyes döntést hozni még a jelentéktelenebb dolgokban sem.

A tisztábban látásért rendelje meg akciósan, Pénz és Üzlet című, vezetőknek szóló legújabb könyvünket a http://penzesuzlet.hu/ weboldalon akár most!

Eredeti ár: 4700 Ft    Akciós ár: 3000 FT (december 24-ig)

Három ember várakozik bőrig ázva.

Egy idős hölgy, akinek szívrohama van, és ha nem kerül rövid időn belül kórházba, akkor hamarosan meghal.
Egy régi barátod, aki egyszer megmentette az életedet.
A tökéletes partner, akiről mindig is álmodtál.

Kit viszel el? Tudva, hogy kétüléses az autód, így csak egy utast vehetsz fel.

Ez a dilemma egyszer egy cég állás pályázatának, illetve az interjú sorozat részét képezte…

Tehát, felveszed az öreg hölgyet, mert meg fog halni, így az ő életének a megmentése az első.
Vagy felveszed a régi barátot, mert egyszer megmentette az életedet és ez lenne a tökéletes alkalom, hogy megháláld Neki.
Azonban, hogy ha a nagy Ő-t hagyod ott, soha többé nem találkozol vele és nem is leszel képes megtalálni a tökéletes társadat.

Nos, Te kit választanál?

Az egyik tesztet kitöltő jelölt, érdekes választ fogalmazott meg:

“Odaadnám a kocsikulcsot a barátomnak és megkérném, hogy vigye el a hölgyet a kórházba. Én pedig megvárnám a következő buszt álmaim hölgyével.”

Néha többet nyerünk, ha képesek vagyunk feladni a gondolatok korlátait és „odébb toljuk” a határokat.

Ehhez viszont szükséges egy külső pont felvétele, ahonnan objektíven rá tudunk nézni a megoldandó feladata. Erről szól a  “Think Outside the Box”, „Gondolkodj a dobozon kívül”.

Megható, szívhez szóló és megérinti a lelket.

Egy hideg januári reggelen történt…

Egy férfi ült a metróállomáson Washington DC-ben és elkezdett hegedülni. Bachot játszott kb. 45 percig. Ez idő alatt, minthogy elég nagy forgalom volt, több ezer ember haladt át az állomáson, legtöbben munkába sietve.

Három perc telt el, és egy középkorú férfi észrevette, hogy egy zenész játszik. Ő lassította lépteit, és megállt néhány másodpercre, majd sietve tovább haladt, hogy elérje a csatlakozást.

Egy perccel később a hegedűs megkapta az első dollárt. Egy nő dobta a pénzt a kalapba és megállás nélkül folytatta útját.
Néhány perccel később valaki nekidőlt a falnak, hogy hallgassa, de ez a férfi is az órájára nézett, és rohant tovább. Nyilvánvalóan késésben volt.

Akitől a muzsikus a legnagyobb figyelmet kapta, az egy 3 éves kisfiú volt. Édesanyjával ment valahová, de amikor a gyerek meghallotta a hegedűművészt, megállt. Végül az anya keményen megragadta a karját és tovább rángatta, miközben a  gyermek folyamatosan a zenészt figyelte, egészen addig, amíg végleg eltűntek a tömegben. Ez a szituáció még néhány gyerekkel hasonlóképpen megismétlősött. Minden szülő, kivétel nélkül, tovább haladásra kényszerítette a gyereket. Nyilván siettek.

A zenész 45 percet játszott, ez idő alatt mintegy 20 ember adott neki pénzt, csak 6-an álltak meg és maradtak egy ideig. Összesen 32 $-t gyűjtött. Amikor befejezte a zenélést, csend vette körül, senki sem tapsolt, és nem kapott semmilyen elismerést.

Senki sem tudta, de a hegedűművész Joshua Bell volt, az egyik legjobb zenész a világon. Amit játszott, az az egyik legbonyolultabb darab volt, amit valaha hegedűre írtak és a szólamokat egy 3,5 millió dollár értékű hegedűvel szólaltatta meg.
Két nappal azelőtt, mielőtt a metróban muzsikált volna, Joshua Bell egy Bostoni színházban adott teltházas koncertet. Ott a jegyek átlagosan 100 dollárba kerültek.

Ez egy igazi történet. Azt, hogy van-e tanulsága vagy nincs, és ha igen, akkor mi, nos azt mindenki maga döntse el. Nekem két dolog jut erről az eszembe.

Az egyik egy bibliai gondolat. Máté evangéliumában van szó arról, hogy nem szabad gyöngyöket a disznók elé vetni, mert nemcsak a gyöngyöket falják fel, hanem azt is, aki odaszórta. Ez, mint életigazság nem szó szerint igaz: de képletesen nagyon is. Senkit nem fognak minden környezetben úgy értékelni, mint ahogy azt ő szeretné. Tanulság? Mindig van választási lehetőséged. Válassz olyan környezetet munkában, barátságban, párkapcsolatban, amit értékelni tudsz és ahol Téged is értékelnek.

A másik. Ha nincs időnk ebben a rohanásban egy pillanatra megállni és megcsodálni a szépet, akkor bizony sok más dologgal is baj van. De nem ez a legborzasztóbb. A legborzasztóbb talán az, hogy ha már észre sem vesszük a szépet, sőt, már igényünk sincs rá.

A profi sikeres. Aki panaszkodik, nyűglődik, másokat hibáztat a rossz sorsa miatt, az nem sikeres, és nem hiszik el róla, hogy profi. A sikertelenséget az üzleti életben ma bűnnek tartják.

 A profikat szeretik. Azért szeretik, mert a profi megbízható. Ma a megbízhatóság ritka kincs. Képzeld el, hogy defekted van és elmész a gumiszerelőhöz, és azt tapasztalod, hogy elejtegeti a szerszámait, rossz sorrendben húzza meg a kerékanya csavarokat, háromszor rontja el a számlát, amit kiállít neked. Mit gondolsz, sikeres, megy a bolt? Szívesen ajánlod másnak, visszamész hozzá? Nem valószínű. Egy igazi profin látszik hogy az. Rutinosan, magabiztosan és szerényen mozog. Pontos munkát végez. Szemmel láthatóan érti a munkáját. Ha elmész egy ügyfélhez és ő egy nagy rakás szerencsétlenséget lát benned, mit gondolsz elhiszi neked, hogy majd pontosan fogsz szállítani, jól számolsz neki, rendben lesznek a megrendelések? Nem, nem hiszi el. Ha még nem vagy profi, akkor viselkedj úgy, mintha már az lennél.

Légy profi az öltözködésedben, légy profi a kommunikációdban, és légy profi a munkád gyakorlati végzésében és bizalmat kapsz.

 Az ilyen jellegű hirdetéssel azt hiszem semmi gond nincs. Mármint olyan értelemben, hogy aki erre beadja a pályázatát, lelke rajta, tudja mire számíthat. Ahhoz viszont, hogy behívják egy interjúra, az önéletrajzának kívánatosnak kell lennie. Milyen szempontból? Természetesen az állást meghirdető cég vagy személy szempontjából. Itt elfogadható, mi több kötelező a teljes alakos fénykép ruhában illetve fürdőruhában vagy fehérneműben.

Viszont egy „polgáribb” állás megszerzéséhez nem érdemes ilyennel küszködni, mert képzavar keletkezik, ugyanis nem érnek össze a szálak.

 Olyan ez, mint amikor egy pasas arra vetemedik, hogy meglátogasson egy piros lámpás házat. Elmegy, kiválasztja a hölgyet, a megfelelő szolgáltatást, előre kifizeti a pénzt, felmennek a szobára, majd kényelmesen hátradől a fotelben és nagyon óvatosan, úriemberhez illően udvarolni kezd a kurvának.

 No, de vissza a fényképhez. Néhány hete én is kerestem magamnak asszisztenst ÉLETRE-HALÁLRA (a hirdetés alább olvasható), és bizony jött néhány falnak dőlős, lenge öltözékes.

A legtöbb fénykép persze nem ilyen volt, mégsem keltett bizalmat, nem éreztem azt a késztetést, hogy találkoznom kéne a jelentkezővel. Lehet, hogy élőben egy vidám, életteli szimpatikus illetővel találtam volna szemben magam, de sajnos ők megmaradtak a talán lehetett volna területén, mert nem jutottak tovább. Amikor több száz pályázat érkezik, akkor nem kockáztat az ember.

 A leggyakrabban elkövetett fénykép hibák:

- webkamerával, házilag gyártott kép. Ezzel a technikával gyakorlatilag lehetetlen jó képet készíteni. Ha véletlenül sikerülne, akkor sem javaslom, komolytalan.

- a más célra vagy más alkalomból született kép sem megfelelő. Találkoztam olyannal, amikor ugyan nem volt rossz a kép (tiszta, világos, jó fényviszonyok, stb) csak egy levágott kéz ölelte át az illető vállát.

- régen készült fénykép. Volt szerencsém 20 éve készült érettségizős képhez.

Tehát akkor milyen legyen?

1.Szakember (nem feltétlenül fotós) által készített, professzionális portré.

2. Kimondottan ebből az apropóból készült.

3. Nem vigyorgós, de mosolygós, életteli, barátságos, tokára vigyázós, kamerába nézős,
    alkalomhoz illő öltözékben (már amennyi látszik)

4. Semleges háttér, lehetőleg fehér, nincs más a képen.

5. Valós idejű, de 1-2 hónapnál semmi esetre sem régebbi.

 Az, hogy a fénykép tökéletes legyen, természetesen szükséges, de nem elégséges feltétele a későbbi interjúnak. Ez csak egy pont a százból, de ezen nem illik elbukni.

Háromból kétszer képes bejutni olyan partira, ahova nem hívták meg. Amit kínálunk: Több mint folyamatos fejlődési lehetőség, sok mosoly, jó csapat.

A fizetés:
Kimagasló mennyiségű kihívás, izgalmas feladatok, sok-sok munka, no meg a cég forgalmával arányosan növekvő munkabér.

Itt bővebben magamról:
www.penzesuzlet.hu
www.bosspresso.hu

Amire szükség van:
Most megírt önéletrajz és még az idén készült fénykép.

Jelentkezés e-mailben: pilat.gabor@gmail.com